Visszatérek

Puszi :)

Igen, jól látjátok. Majdnem 10 (!) hónapos kihagyás után úgy döntöttem, folytatni fogom a sztorit.
Sajnálom, hogy abba hagytam és cserben hagytalak titeket. Örülök, hogy ha kevéssel is, de bővült a rendszeres olvasóim köre.
Akkor, nemsokára új bejegyzés! :)

#bocsánat, hogy itt hagytalak titeket

Hónapforduló

Puszi :)

Íme a beígért premier. Kicsit későn, de 07.24-én! :) Remélem tetszik. Szerintem nem lett rossz. Folytatás várható: 07.25./26. Kommenteljetek és ajánljátok, ha tetszett.
Képzeljétek, túlléptünk a 700. látogatón. Köszönöm nektek! :)


Reggel jól ébredtem. Teljesen kialudtam magam és úgy éreztem, minden olyan jó. Jól megy a suli, lecsillapodott a Tommy-ügy. Bocsánatot kért. Igen, mire ötödszörre kérte megbocsájtottam, de mondtam, hogy a közelembe ne jöjjön. Elég volt egyszer olyan közel...
Felöltöztem: hosszú szárú világos farmer, fekete virágmintás, csipkés trikó és egy fehér lezserszabású blézer hozzá magas-szárú converse. Sminknek csak szempillaspirált tettem, a hajamat meg lófarokba kötöttem.
Kiléptem az ajtón és amikor megfordultam...nem arra számítottam, amit láttam. Nem volt ott senki, csak egy fehér boríték felragasztva a kapura: 'Jó reggelt Szépség. Remélem csinos vagy ma is. A mai egy különleges nap! :) Z.'
Elolvastam és azonnal mosolyogni kezdtem. Aranyos, hogy ha nem is tudott eljönni, levelet mégis hozott. Állj. Különleges nap? Mi? Szülinap? Nem. Akkor, mi...Az órámra pillantottam, ami jelzi a dátumot is. Atya ég! Ma egy hónapja, hogy...Zayn megpillantott a koncert előtt a folyosón. :) A folyosón, a bűvös folyosón. Telefonnal a fülén és édes mosollyal az arcán.
Vidáman sétáltam a suliba. Ám, amikor megérkeztem mindenki csodálkozva nézett rám. Nem értettem mi lehet. Fel voltam öltözve...asszem. Biztos! :)
Beléptem és új 'barátnőm' fogadott, aki szinte minden nap kikészít sötétségével...
- Léna, barátnőm! - üvöltötte, hogy mindenki hallja, milyen 'menő' barátnője is van. Legalábbis ő ezt hiszi. Milyen 'bájos', nem?
- Ó, Kristen.
- Jó reggelt, kedves. - adott két 'levegő puszit', ha már nem így is lenne elég színészi, amit csinál...
- Ja, reggelt. Eddig jó is volt. - mosolyogtam rá erőltetve, hátha veszi a lapot. Nem éppen...
- Jaj, kedves, és merre hagytad Zayn Malik-et. - üvöltötte újra Zayn nevét, hogy mindenki idenézzen. - Csak  nem? - kérdezte aggódva, hátha szakítottunk. :) Kedvességben...verhetetlen. Akkor ezért bámult mindenki reggel...
- Épp ellenkezőleg. - mosolyogtam rá újra. - Ma egy hónapja, hogy találkoztunk!
- Jaj, milyen édes! - kopott le a mosoly az arcáról. Nem erre a válaszra várt.
- Ha megbocsájtasz... - mutattam át a válla felett Reára. Istenem. Mikor beszélgettünk utoljára. Csak most jöttem rá...Teljesen elhanyagoltam. Szegény. Biztos nagyon haragszik rám. - REA! - kiáltottam és toltam arrébb Kristen-t. - REA! Várj!
Ekkor Rea megfordult és széles mosollyal várt. Nem gondoltam volna, hogy nem haragszik rám.
- Léna! - mondta mosolyogva és mikor odaértem átölelt.
- Rea. - kezdtem. - Szeretnék...szeretnék tőled bocsánatot kérni. Ne haragudj, hogy ennyire elhanyagoltalak.
- Semmi baj. Megbocsájtok. - mondta mosolyogva. Annyira jó barátnő. :)
- Tényleg, és milyen volt a randid, a tudod kiveeel. - mondtam mosolyogva és meglöktem a vállánál.
- Óóó, nagyon jó. Képzeld kocsikáztunk és.... - csak mesélte és be sem állt a szája. Annyira jó volt hallgatni. Látszott rajta, hogy nagyon jól érezte magát. - És mi van veled és Zayn-nel? - kérdezte miután befejezte a mondandóját.
- Ma egy hónapja, hogy találkoztunk. - mondtam - Ahogy ti is Harry-vel! - döbbentem rá. Ők is a koncerten találkoztak.
- Tényleg, igazad van. - mondta.
- Héé, van egy ötletem. Ha Zayn se és Harry se szervezett semmit, elmehetnénk egy dupla-randira!
- Ez baromi jó ötlet! - örvendezett Rea is. - Persze, csak ha nem terveztek meglepit a fiúk. Ha mégis, akkor majd máskor összehozzuk. - mosolygott.
Reával felmentünk a terembe és leültünk a helyünkre. Meglepetésemre még egy boríték volt az asztalomon. Amikor leültem mindenki rám nézett. Várták a reakcióm, várták, hogy mit találok.
Ezt olvastam a levélben (természetesen, magamban): 'Szia Szépség! Tudtam, hogy itt lesz első órád, ezért hoztam egy kis meglepetést. Húzd ki a tanári asztal felső fiókját. :) Z.'
Felpattantam és a tanári asztalhoz mentem. Mindenki figyelt mi fog történni. Semmi, ami számukra érdekes lenne. Nekem, viszont annál inkább! Ezért: 'Szépség. Egy újabb levél. Gondoltam így érdekesebb lesz. Nyugi, van még pár erre-arra. Mindenben van egy kérdés részlete. Ha mind megvan, kész a kérdés, amire a válaszod várom. :) Z.'
Hogy Zayn milyen kreatív. Csak tudnám merre keressem a többit. Épp be szerettem volna csukni a fiókot, amikor megláttam egy papír cetlit: 'Szépség. Remélem éhes vagy. :) Nyisd ki a szekrényt az osztályodban. Nyugi, Reának is vittem. :) Z.'
- Rea! - fordultam felé. Rea épp pakolt a táskájában. Minden nap kipakol, majd bepakol vagy ötször. Állítólag rumli van a táskájában. Kiében nincs?:) Éppen minden cucca az asztalán volt. Ő meg félig benne a táskában. :) - Gyere. - mosolyogtam rá. Odamentünk a szekrényhez és kinyitottam. Két szelet sütit és két pohár kávét találtunk. A kedvencünket. A Starbucks-ból. :) Mellette egy levél: 'Lányok, tudom hogy ez a kedvencetek. Na jó, Reával kapcsolatban volt egy kis segítségem. Köszönd Harry-nek! :) Z.'
Reával visszamentünk az asztalunkhoz, ő elpakolt, megettük a sütit és megittuk a kávénkat. Hát nem édesek a fiúk? :)
Legközelebb a tesi öltözőben találkoztunk levéllel, egy nekem és egy Reának Harry-től. :) Az enyémben ez állt: 'Szépség. Íme a kérdés első darabkája: Szeretnél. Remélem igent mondasz. :) Z.' Reáéban pedig ez: 'Rebeka, remélem jól telt eddig a napod. És remélem ízlett a reggeli. :) Nekem is van kérdésem feléd. Itt az első szó: Velem. Remélem igent mondasz. :) Harry S.'
Nem értettük, hogy mire akarnak kilyukadni, de mindketten egy 'igen'-re vártak. Hm? :) Igenre?
A nap folyamán mindenfele, amerre az utunk vitt kicsi leveleket találtunk Zayn-től és Harry-től. Honnan tudták merre leszünk? Nem értem. Minden üzenet passzolt: Amikor büfébe mentünk Miss Lesor egy-egy levelet nyújtott át nekünk. Honnan tudták, hogy büfébe is megyünk? :) Nem hittünk a szemünknek, amikor a titkos spirál-tus-szájfény tároló helyünknél is találtunk egy-egy levelet. Vajon ilyet is meséltünk nekik? :) Utolsó óránk osztályfőnöki volt, amikor maga az ofőnk(!) adta át a két levelet, ugyan az állt mindkettőben: 'Rebeka/Lena remélem jól telt a napod. Az utolsó dolgot most rejtjük el a szekrényeteknél. Csak akkor nézzétek meg, ha a kérdésünkre igen a válasz. Íme az utolsó szó: Dupla-randi. :) Harry S./ Z.'
Mikor vége lett asz óránknak, Reával összeraktuk a kérdést még a termünk előtt. A szavak: Szeretnél. Velem. Rea. Harry.(Én ezt kaptam.) Zayn.(Rea pedig ezt.) Dupla-randi. Vagyis a kérdés nem volt más: Szeretnél velem, Harry-vel/Zayn-nel és Reával/Lenával egy dupla-randit? :)
Azonnal rávágtuk hangosan: IGEN!
Ahogy kimondtuk rohantunk a szekrényünkhöz. Meglepetésünkre nem levelet találtunk. Annál sokkal, de sokkal jobbat. :) Életnagyságban Zayn és Harry. Mindketten odarohantunk és megöleltük a barátunkat. :)
- Úgy látom igen a válasz. - mondta Harry nevetve Zayn-nek.
- Szerintem is. - mondta Zayn, majd egy puszit nyomott a hajamra. Hát nem tökéletes hónapforduló? :)

# dupla-randi :)

Frissen, üdén, tele ötlettel :)

Puszi :)

2012.07.24.


Új fejezet estefele. Mindenkit várok a 'premierre'. :) Lénával megint történik valami. Rossz vagy jó? Hmm, ki tudja? :)

# holnap :)

Nézzétek el nekem

Puszi :)

Ne haragudjatok, de pár napig nem leszek, így nem tudok nektek írni. De be fogom pótolni. :)

# új fordulatok várhatók, nagy fordulatok :)

13. fejezet - Rea szemszöge; Randi Harry-vel

Puszi :)

Péntek 13. Itt a 13. fejezet. :) Újra egy Rea szemszöges rész. Remélem nem baj. Tudom, lógtam a Rea-Harry randival, de pont ezért nem írtam le. Így sokkal jobban el lehetett mesélni, mintha cask Rea mondta volna el Lénának, nem? :) Kommenteljetek és ajánljátok, ha tetszett! :)
Képzeljétek elértük az 500 látogatót! Annyira örülök! :) 
Itt a bizonyíték:

Ha szereted a blogot, legyél a rendszeres olvasóm! <3 ;)

** Rea szemszöge az eddig történtekről **

Már nagyon vártam ezt a napot. Végre kedd, randi Harry-vel! :)
A suli gyorsan eltelt, mikor hazaértem erősen izgulni kezdtem. Te jó ég, én tényleg Harry-vel megyek a Temze partjára? Elkezdtem válogatni a randi-öltözékem: egy fekete koktél ruha, de egyáltalán nem az az elegáns fajta, egy buliba is tökéletes és egy randihoz is. :) Hozzá, pedig egy fekete platformos magassarkú, amin strasszok vannak. Nyakamba felvettem a Lénával közös BFF nyakláncomat. A hajamat kivasaltam és fejem tetején hátratűztem. Sminknek szempillaspirált, csillogós tust és világos fekete, füstös szemhéjpúdert tettem. Szájfényt nem, azt nem annyira szeretem.
Kb. háromnegyed 7-re lettem kész. Harry azt mondta, olyan 7 körül jön értem. Így is lett. 7.12-kor csengettek. Ki más? :) Egy sötét farmer, sötét kockás ing és egy kék tornacipő volt rajta.
- Szia Rebeka. - köszönt, amikor kiértem és megölelt. Olyan finom illata volt. A kölni keveredett a Harry-illattal. Imádom a Harry-ilatot. :)
- Szia. - köszöntem eléggé megszeppenve. Olyan rég láttam. El is felejtettem mennyire bele vagyok esve. Meg belerajongva. :)
- Nagyon csinos vagy. - nézett végig rajtam Harry, legalább 2x. Tényleg ilyen jól néznék ki?...
- Köszönöm.
- Indulhatunk? - nyújtotta felém a kezét.
- Igen. - mondtam mosolyogva és megfogtam a kezét. Reméltem az enyém nem kezd el izzadni az idegességtől...
Leértünk a Temzéhez, amit a fények gyönyörűen beragyogtak.
- Ez...gyönyörű! - álmélkodtam a fények játékában.
- Igen, de nem annyira, mint te. - mondta Harry, én meg elolvadtam. Soha, senki nem mondott még nekem ilyet. Sőt, ehhez hasonlót se... Harry elém állt és átkarolta a derekam. Belenéztem két gyönyörű zöld szemébe. Tényleg elámultam. Annyira jólesett a közelsége és a mosolya. Úgy éreztem, tényleg annyira jól érzi magát velem, ahogy én vele. 
- Rebeka? - kérdezte Harry.
- Igen? - kérdeztem vissza. Nem jött válasz. Harry közelebb hajolt, és közelebb, és közelebb, és közelebb és nem volt közelebb. Az ajkaink összeértek és megtörtént az első csók köztünk. Hihetetlen volt! Mintha a felhők felett repkedtem volna 3 méterrel. Igazak a pletykák, Harry tényleg nagyon jól csókol. :) Mikor elváltunk egymástól megöleltem Harry-t, aki még szorosabban ölelt vissza. Úgy éreztem nem akar elengedni, soha. Majd hirtelen a karjába vett és elkezdett cipelni.
- Héé - mondtam, miközben nevettem - hova viszel?? - nem válaszolt, csak egy puszit nyomott az arcomra. Végül egy padon ültünk le. Ő a padra, én az ölébe. - Miért cipeltél ide? Ide jöttem volna én is.
- Ezt nem tudhattam előre. - mondta mosolyogva, majd megcsókolt. Nem tudom Harry-nek mekkora tüdeje lehet, de az éneklés biztos csak erősíti, mert vagy 10 percig csókolóztunk. - Szeretnél sétálni vagy valami mást?
- Mi mást? - kérdeztem.
- Háát... - kezdte Harry, majd balra pillantott a parkoló felé.
- Ezt nem hiszem el! Egy autó! - kezdtem el visítozni.
- Egy cabrio. - javított ki.
- Nem, Harry. Ezt tényleg nem kellett volna. Ez a tiéd?
- Nem. Louis-é. De úgyse veszi észre. - nevetett.
- Neee, elhoztad Lou kocsiját?
- Ez egy cabrio. - javított ki megint. Haha, Harry.
- Jó, végül is, ha már itt van... - mentem bele az ötletbe. - És hova mennénk?
- Ahova szeretnél. - hajolt közel hozzám.
- Húú, imádok csak úgy kocsikázni. - pattantam fel mielőtt megcsókolhatott volna. Elindultam az autó felé, majd hátranéztem...volna. Harry pont mögöttem volt.
- Hééé - mondta és megfogta a derekam. - Épp készültem valamire, amikor felpattantál.
- Mire? - hajoltam hozzá közel és átkulcsoltam a kezem a nyakán.
- Erre. - mondta ki és azonnal megcsókolt. Hosszú, édes csók volt. :)
Mikor elváltunk csak ennyit mondtam: - Na, menjünk kocsikázni!
- Ez egy...
- Cabrio. Tudom Harry. - fejeztem be Harry többször ismételt mondatát, mire mindketten nevetni kezdtünk. :)
Beültünk a cabrio-ba és elindultunk. A hajamat fújta a szél. Igaz, kicsit el is rontotta, de nem érdekelt. Harry-vel voltam. Ez volt a fontos. Körbe jártunk mindent. Egyik körútról a másikra, autópályáról le és vissza. Imádtam. :) Harry tényleg nagyon jól vezet. Olyan 9-fél 10 lehetett, amikor a házunk elé értünk.
- Köszönöm a randit. - mondtam Harry-nek.
- Én köszönöm, hogy velem voltál. - mondta, majd megcsókolt. Próbáltam közelebb hajolni, de enyhén belehasaltam a váltóba, ami fájt, ezért véletlen megharaptam Harry ajkát.
- Aaúú. - mondtuk szinte egyszerre. - Juj! Ne haragudj Harry, csak a váltó beleállt a hasamba. -  mondtam. Harry megsimogatta a hasam.
- Semmi baj Rebeka. - mondta szélesen mosolyogva. Egyszerűen imádom a mosolyát. Annyira elbűvölő. Megcsókolt, megint. :) Végül muszáj volt elköszönnünk, mert kezdtem fázni. 
- Remélem minél hamarabb elvihetlek újra 'kocsikázni'. - mondta Harry mielőtt bementem az ajtón.
- Már én is várom. - mondtam mosolyogva és becsuktam az ajtót.

* Életem legjobb randija Harry Styles-szal :)

12. fejezet - Rea szemszöge; "Léna, miért kerülsz bajba?"

Puszi :)

Itt a 12. fejezet. Újra egy Rea szemszöges rész. Remélem tetszik, mert egy még biztos lesz! :) Kommenteljetek és ajánljátok, ha tetszett!
Ha szereted a blogot, legyél a rendszeres olvasóm! <3 ;)

** Rea szemszöge az eddig történtekről **

Aznap este Léna nálunk aludt és jól átbeszéltük a történteket és megbeszéltük, hogy konzultáción voltunk. Ez nagyon fontos! Másnap reggel a telefonomra keltem, de nem az ébresztőre, hanem egy sms-re. Harry sms-ére. :) Azt írta, hogy szeretne velem találkozni. Hát ez nem hihetetlen? Harry, velem? :)
Ma átmentem Lénához és elújságoltam neki a történteket. Kicsit le volt törve, mert őt még nem kereste Zayn, de mondtam neki, hogy nem tudom mit izgul, mert Zayn totál oda van érte. Estefelé hazamentem és még Harry-vel beszéltünk telefonon és megbeszéltük, hogy kedden elmegyünk valamerre. Annyira izgulok! :)

****

Hétfőn fáradtan keltem. Reggel a suli előtt összefutottam Lénával és elmeséltem neki, hogy Harry-vel lesz randim. Ő is eléggé meglepett, mert őt pedig Zayn hívta el. Én úgy tudtam! :) Mikor elmondtam, hogy Harry-vel mit beszéltünk meg, kicsit elkeseredett, mert Zayn nem mondott neki semmit. Mondtam, hogy megint fölöslegesen aggódik. Mindig mindent túl paráz. Vehetné lazábban is...
A suli eltelt, viszont aznap este Léna meglepett, mikor telefonált. Úgy tudtam már a randin van. Eléggé megijedtem. Először fel se mertem venni a telefont. Megijedtem, hogy baj van, hogy Zayn megbántotta, vagy becsapta és el se ment. Amint felvettem, rögtön záporoztak a kérdéseim: Mi történt? Mit csinált Zayn? És hasonlók. Elmondta, hogy semmi gond, csak kéne a tesóm robogója. Hát...nem tudtam összerakni a fejemben ez mit is jelenthet. Majd mikor elmondta, hogy még otthon van, azonnal leesett, hogy eléggé késében van. Lementem és odaadtam neki a robogót, de figyelmeztettem, hogy ne kerüljön bajba.
Egész este nem hallottam felőle semmit. A robogót is olyan fél 10 körül hozták vissza. Bocsánatot kért vagy háromszor és leléptek kézen fogva. Milyen aranyosak. De tényleg. De azóta nem is mesélt semmit. Ez jó, nem? Végül is, fogalmam nincs. Kicsit kezd elhanyagolni. Persze, tudom most Zayn köti le jobban és nekem is Harry-re kéne koncentrálnom, de azért a legjobb barátnők, mégis csak legjobb barátnők...nem? Sőt, egyre többet lóg a suliból is Zayn miatt...ez eléggé aggasztó. Tudom, nem az én dolgom, de mégis csak a barátnőm. Mi törődünk egymással. Vagyis törődtünk...

****

Kedden suliban hozzám se szólt. Ja, és kivel beszélgetett? Tomy-val. Akibe vagy egy egész éven át bele volt zúgva, róla áradozott naphosszat, hogy milyen jól néz ki és milyen okos.
Aztán, áhítatról is elszökött. Na, kellemes is volt a másnap reggelem, amikor korán azzal hívott fel, hogy miért nem nyílik a suli ajtó. Tehetek én róla, hogy nem volt ott a délutáni suliban?!
De előtte este. Csodálatos volt. Harry-vel a Temze partján sétálgattunk és haza is kísért. :)

****

A csütörtöki nap borzalmas volt. Reggel láttam, hogy előttem viharzik be Léna a suliba, odakiáltottam neki, de nem hallotta. Amikor beléptem, kicsit meglepődtem. Léna Kristennel beszélgetett. KRISTENNEL! A legnagyobb ellenségünkkel... Ez már tényleg fájt. Nem is mentem oda, kikerültem és mentem órára.
Láttam, hogy megint Tomy-val beszél. Most ez hogy is van Léna? Szünetben is Tomy-val beszélt, sőt együtt is sétáltak ki a teremből. Nem is mentem utána, ha neki izgalmasabb Tomy társasága...
Éreztem, hogy rezeg a telefon a zsebemben. Kikaptam és meglepetésemre Léna hívott. Amikor felvettem, hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben. Te jó ég. Mi a fene történt? Mondta, hogy azonnal menjek a földszinti mosdóba, mert Tomy...Tomy valamit csinál. Nem értettem, mert eddigre már talán kinyomta a telefont. Azonnal odarohantam és láttam, hogy Tomy az egyik fülke ajtaját feszegeti. Azonnal megbocsájtottam Lénának mindent és Tomy-ra kezdtem üvöltözni. Nem hittem volna, hogy Tomy ilyenre képes. Teljesen félreismertük... Léna üvöltött valamit, de a hangja eddigre már elment. Gondolom Tomy-ra üvöltözött teli-torokból. Azonnal kicsaptam az ajtót és tanárért kiabáltam. Mindenki bámult, hogy mi a bajom, de nem érdekelt. Alegjobb barátnőmet épp próbálja elkapni egy agyament. Ahogy megláttam egy tanárt, odarohantam:
- Tanár nő! Azonnal velem kell jönnie a lánymosdóba!
- Kislányom, elég nagy vagy, hogy egyedül is odatalálj. - kezdett bele és úgy nézett rám, mintha nem hinné el, hogy normális vagyok.
- Tanárnő! Persze, hogy elég nagy vagyok, de Lénát épp most próbálja megerőszakolni Tomy!
Több se kellett. A tanár gyorsabb volt, mint én! Mire odaértünk és kicsaptam az ajtót, Tomy-t pillantottam meg ahogy a földön hever, Léna pedig elkenődött sminkkel Zayn-nel szemben áll, akinek tiszta vér a keze!
A tanár azonnali magyarázatot várt. Léna le volt sokkolva. Csak dadogott. Végül Zayn elmesélte mi történt, szerencsére a tanár is hitt neki.
Tomy-t elvitték az iskolaorvoshoz, semmi baja. Bár lehetett volna azok után, amit tett. Mindegy, legalább kapott büntetést. Bocsánatot kell kérnie Lénától, ezenkívül büszkélkedhet egy igazgatóival és örülhet, hogy nem csapták ki.
Léna teljesen kivolt. Nem szólt semmit, csak ült a padon és várta, hogy a tanár visszaérjen. Végül hazamehetett.
Este már nem beszéltem vele, nem is lepett meg. Mikor beszéltem vele utoljára?

****

Pénteken jól ébredtem. Harry-vel reggel beszéltem, ahogy minden nap. Elmondta, hogy Zayn elmesélte neki és a srácoknak, hogy mi történt. Ők is eléggé meglepődtek.
Hamar beértem a suliba. A lányok ma a szokásosnál is hangosabbak voltak és még többet pletykáltak. Kis csoportokba verődve beszélgettek és valami újságot néztek, még a fiúk is ott voltak. Oda mentem Elise-ékhez.
- Sziasztok. - köszöntem nekik.
- Szia Rea. Nézd kik vannak a magazinban! - mondta és a kezembe nyomta a nyitott magazint. Elképedtem.
- Látod. Ő itt Zayn Malik és Lena! - mutatott Elise egyik személyről a másikra. Mintha magamtól nem jöttem volna rá... Ezeket nekem a magazinból kell megtudnom? Léna miért nem mondta?!
Még a magazint nézegettem és a cikket olvastam, amikor Léna lépett be a suliba. Mindenki rászegezte tekintetét. Teljesen lefagyott szegény. Persze hogy sajnáltam. Hiszen a legjobb barátnőm, bármennyire is haragszom rá, hogy semmit nem mond el és nem is beszélünk...
Átvágtam az őt bámuló tömegen és a kezébe adtam az újságot. Láttam, ahogy elképed.
- Rea? - kérdezte kétségbeesetten tőlem. Tudtam, hogy frusztrált volt a tömeg miatt.
- HÉ! NEKTEK NINCS VALAMI DOLGOTOK?! - kiáltottam el magam. Hatásos volt. A tömeg oszolni kezdett.
Léna teljesen megijedt, hogy mi lesz vele. Elmondtam neki, hogy ez nem a világ vége, mert előbb-utóbb úgyis kiderült volna. Kérdezte, hogy mi van velem és Harry-vel. Elmondtam, hogy rólunk rajta, Zayn-en és a srácokon kívül senki nem tud. De legalább végre érdeklődik!
Remélem, azért helyre áll a barátságunk.

* Léna! Hiányzol! :(

11. fejezet - Rea szemszöge; A koncerten

Puszi :)

Az elkövetkező fejezetekben Rea szemszögében fogok írni, hogy kicsit izgalmasabb legyen. :) Remélem tetszeni fog nektek is. Itt a 11. fejezet. Remélem tetszeni fog. Kommenteljetek és ajánljátok ha tetszett. :)

** Rea szemszöge az eddig történtekről **

Hihetetlen, hogy tényleg megnyertük a koncert-jegyeket. És a koncert...hihetetlen volt! És, hogy bemehettünk bárhova...bár a körbevezetésen elvesztettem Lénát. Amikor előállt vele, hogy találkozott Zayn Malikkel, azt hittem szívat. Mondom, ez lehetetlen. Aztán, amikor újra bemenetünk a backstage-be és Zayn odajött neki 'köszönni', azonnal hittem neki. És, persze azonnal tudtam, hogy Zayn nem csak köszönni jött, látni akarta Lénát. :) Azért kicsit el voltam keseredve, hogy én nem találkoztam Harry-vel. Imádom, mindig is őt képzeltem el a férjemnek. Tudom, gyerekes, de egyszerűen...leírhatatlan mit érzek iránta. Imádom. Imádom a gyönyörű zöld szemét, a göndör, barna haját és a lányok ezreit elvarázsoló mosolyát. Amikor Zayn beinvitált minket az öltözőbe, hihetetlen boldogság öntött el. Amikor beléptünk az öltözőjükbe nagyon ideges lettem. Te jó ég, tényleg itt vagyok? Aztán, amikor fiúk előugrottak, rájöttem, tényleg olyanok, ahogy megismertük őket a videoblogokból. Hülyülnek, viccesek és tényleg legjobb barátok. Eléggé zavarban voltam, alig mertem megszólalni. Halkan köszöntem, azt hittem senki nem hallotta meg. De igen. Harry. Huhhh...szerintem úgy elpirultam, amikor szemtől szemben álltam vele és a szemébe néztem. Elkezdtünk beszélgetni és kezdtem tényleg feloldódni. Jó volt vele beszélgetni, nagyon sok közös témánk van. Majd láttam Léna és Zayn beszélgetnek, majd kimennek, gondoltam ideje indulni. Amikor elköszöntem és felálltam a kanapéról, hogy elinduljak, Harry megfogta a kezem, felállt és megkérdezte: 

- Rebeka. Elkérhetem...elkérhetem...a számodat? - mondta félénken. Nem gondoltam volna, hogy Harry Styles félénk...

- Ööö - hirtelen jött hirtelen kérdés...hirtelen nem tudtam mit mondjak. - Jaa, igen, persze. - mondtam ki nagy nehezen és lediktáltam neki a számom. Hihetetlen, Harry Styles elkérte a számom. Hö...hova gondolok. Egy lesz az 1000 telószám közül, amit a lányok adtak neki, vagy kérte el tőlük, aztán soha nem beszéltek.

-Hú, köszi! - nézegette a számom a telójában, majd felnézett és őszinte mosolyra húzta a száját. - Gyere, kikísérlek.

- Ó, nagyon kedves tőled, de meg kell keresnem Lenát.

- Zayn-nel ment el arra - mutatott a folyosó eleje felé, majd jobbra.

- Köszi. - mondtam és néztem mélyen a szemébe. Gyönyörű szembe van. Majd egyszer csak közeledett felem. Azonnal beparáztam. Juj. Na ez mi, ez mi, ez mi??? Majd Harry egy puszit nyomott az arcomra. Húúúúú. Ezt a pillanatot soha nem felejtem el. 

Rohantam Lénát keresni, majd eszembe jutott, hogy lassítani kéne. Zayn-nel  van, az ő 'férj-jelöltjével'. Amikor kikanyarodtam a folyosón nem hallottam semmit, majd megláttam őket a sarokról, hogy csak néznek egymásra. Milyen aranyosak. :) Megérezték, hogy ott vagyok, így Léna a táskájában kezdett kotorászni. Odasétáltam és szóltam, hogy mennünk kell, majd Léna erőteljes hangsúllyal kért, hogy kint várjam meg. Szót fogadtam, mert tudtam, hogy fontos neki ez a pár perc. Amikor kiért és beültünk a kocsiba és egyszerre kezdtünk beszélni. Mindkettőnk tele volt mondanivalókkal. :)

*Harry Styles elkérte a számom :)

10. fejezet - A vacsora

Puszi :)

Itt a 10. fejezet. Hurrá! Az első 10 fejezet. És már több, mint 300 olvasó járt erre. Azért kár, hogy nem kommenteltek, mert nem tudom eldönteni, hogy tényleg tetszik-e, amit írok. Lécci, LÉCCI kommenteljetek és ajánljátok, ha tetszik. :)


Péntek. Végre, az utolsó sulis nap a héten. Azért féltem suliba menni. Féltem Tomy-tól.
Amikor kiléptem, Zayn várt a kapuban.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia Szépség - mondta és egy puszit adott a számra. - Jól vagy?
- Igen, csak kicsit félek.
- Az egyetlen, akinek félnie kell, az Tomy.
- Remélem igazad van. - mosolyogtam erőltetetten és lehajtottam a fejem.
- Mindig igazam van. - mondta Zayn miközben felemelte a fejem.
- Haha - nevettem el magam. Mindig, Zayn? ;)
Mire a sulihoz értünk, lényegében megnyugodtam.
- Fél 5-re jövök. Remélem, nem kell hamarabb. - mondta és rám kacsintott.
- Én is. - mondtam.
Zayn megcsókolt és bementem a suliba.
Ahogy beléptem nagy csönd lett, mindenki ledermedt és rám bámult. Most mi van?! Rea lépett elő a tömegből és lassan odasétált hozzám. Mindenki minket nézett. A nagy csendben csak a léptei hallatszottak. Egy nyitott magazint nyújtott át. Mikor megnéztem a dupla oldalas cikk címét...hát nekem is elállt a lélegzetem. Tökéletesen kivehető, hogy kik vannak a képen. Igen, Zayn és én, amikor egyszer éjszaka a Bond Street-en sétáltunk. Erről már meg is feledkeztem... Hm, most már az is tudja, hogy Zayn-nel járok, aki London másik felében él.
- Rea? - néztem kétségbe esetten Reára és biccentettem egyet a tömeg felé, hogy csináljon már valamit velük.
- HÉ! - fordult meg Rea. - NEKTEK NINCS VALAMI DOLGOTOK?! - ezzel a tömeg megszeppenve elindult.
- Rea, te jó ég. - mondtam magam elé bámulva.
- Nyugi, ez nem a világ vége. Tudtad, hogy egyszer be fog következni.
- És mi van veled és Harry-vel?
- Minket még, hála istennek, nem kaptak le. De bármikor megtörténhet. Tudod, a paparazzokkal nem lehet mit kezdeni.
- Jó, igazad van. És tényleg nem olyan nagy dolog. Mennem kell órára. Majd beszélünk. - zártam le a beszélgetést.
Első órám matek volt. Ideges voltam, hogy Tomy mit fog nekem mondani, vagy mit fog tenni. De nem jött suliba. Hurrá!
A nap eltelt. Hál isten, mindenféle balhé nélkül. Néhányan megbámultak és összesúgtak mögöttem. Persze hogy a cikkről volt szó.
Fél 5-kor Zayn várt a suli előtt.
- Milyen volt a napod? - kérdezte és megcsókolt.
- Jó...mondhatjuk. Érdekes.
- Miért? - kérdezte én pedig a kezébe nyomtam a magazint.
- Óóóó, nézd! Ezek mi vagyunk!
- Igen, tudom.
- Baj? - nézett rám Zayn.
- Nem. Csak új dolog, hogy az újságban szerepelek.
- Majd megszokod. - nevetett és karolt át. Hmm. Egyhamar nem akar elengedni úgy látszik. :)
Mikor hazaértem, ledobtam a táskát. Meglepetésemre anya már otthon volt.
- Hát te? - kérdeztem anyát.
- Én? Főzök. - nézett rám meglepetten.
- Miért? Nem szoktál ilyen korán.
- Lena, elfelejtetted?
- Mégis mit?
- A vacsorát! - mondta, én meg elképedtem. Te jó ég, teljesen megfeledkeztem arról, hogy Zayn ma nálunk vacsorázik.
- Jaj! - mondtam és rohantam fel a szobámba. Mit fogok felvenni? Oké. Egy egyszerű csőszárú, fekete farmer, egy kék, csipkés nyakú póló és hozzá majdnem ugyanolyan kék magassarkú. Miután kiválasztottam a ruhát lementem anyunak segíteni. Olyan fél 7 körül apu is hazajött. Elkészült a vacsi, én megterítettem és felöltöztem. Zayn 8 körül jött meg.
- Szia. - nyitottam ajtót.
- Szia Szépség. - nyomott egy puszit a számra. - Jó estét. - köszön a szüleimnek is.
- Jó estét Zayn. Foglalj helyet. - mutatott apám az asztal felé.
- Köszönöm. - mondta és leültünk. Én Zayn mellé ültem. Anyuék pedig nekünk szembe.
- És Zayn, te hol éltél mielőtt Londonba költöztél? - kérdezte anyám.
- Bradford-ban éltem a szüleimmel és 3 testvéremmel.
- És hol ismerkedtetek meg? - nézett apám rám, aztán Zayn-re. Remélem Zayn nem feledkezett meg arról, mit beszéltünk meg.
- Egyszer Lena és Rea sétáltak a Bond Street-en és ott találkoztunk.
Enni kezdtünk és folyt a beszélgetés. Kérdezték Zayn-t, hogy  hogyan viseli a hírnevet és hogy remélik, hogy nem töri össze a szívem, meg ilyenek.
Mikor befejeztük a vacsorát, de még beszélgettünk Zayn megfogta a kezem az asztal alatt. Szerintem azonnal elvörösödtem. :)
Zayn kb. fél 10-ig maradt. Mikor kikísértem még beszélgettünk.
- Köszönöm a meghívást. - mondta.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. - mosolyogtam, mire ő is mosolygott.
- Remélem elnyertem a szüleid tetszését.
- Biztos lehetsz benne. - öleltem át. Még mindig annyira imádom az illatát. :) Így álltunk vagy 5 percig, közben néha csókolóztunk is, persze.
- Vissza kell menned. Már kezd hideg lenni. - mondta.
- Jóóó... - mondtam, közben elhúztam a szám. Megfordultam és köszönés nélkül be akartam venni, amikor Zayn megfogta a kezem és visszarántott magához.
- El se köszönsz? - suttogta, miközben az arcunk összeért. A szánk között kb. fél cm volt.
- El kéne? - suttogtam vissza mosolyogva. Válasz nem volt, azonnal megcsókolt. Érzékien és romantikusan. Hosszan és finoman. Csók közben leültünk a földre. Zayn a kerítésnek dőlt, én pedig az ölébe ültem, szembe neki. Így csókolóztunk egy darabig. :)
Mikor már tényleg kezdett hideg lenni, muszáj volt elköszönnünk. Most már tényleg.
- Szia Szépség.
- Szia. - köszöntem el, Zayn pedig egy puszit nyomott a számra és megölelt.

# benne voltam a pletyka rovatban

9. fejezet - "Hagyj békén Tomy!"

Puszi :)

Itt a 9. fejezet. A történések folytatása. Ez nagyon izgalmas fejezet. Remélem nektek is tetszeni fog. Kommenteljetek és ajánljátok. :)


- Akkor ezen is túl vagyunk. - mondta és magához ölelt.

- Igen. Végre. Nem is volt olyan vészes. - mosolyogtam, Zayn pedig egy puszit nyomott a fejemre. - Óó, már itt is vagyunk? - kérdeztem, tettetett szomorúsággal. Persze, nem is örültem, hogy el kell búcsúznom Zayn-től.

- Figyelj - kezdte Zayn és magafelé fordítot és megfogta a két vállam. - maradj itt a délutáni suliban. Miattam ne lógj. - pöckölt meg az orrom.

- Jóóó...itt maradok.

- Akkor fél 5-re itt vagyok érted. - mondta és megcsókolt.

Amikor bementem még mindig éreztem, hogy bámulnak. Egyszer meg kell szoknom. Meg nekik is, hogy Zayn-nel járok. Amikor beléptem az ajtón, elég nagy meglepetés ért.

- Szia Lena. - köszönt széles mosollyal, szinte már vicsorogva Kristen.

- Áhh, szia. - köszöntem.

- Mizu? - kérdezte azon az idegesítő, vinnyogó hangján. Igen. Kristennel nem nagyon bírjuk egymást. Mindig csak vita a beszélgetéseink vége. Nem tudom mi lett vele... Elég fura.

- Öö..semmi. Jöttem suliba, mint minden nap...é...

- És mi van Zayn-nel? - mondta ki mielőtt befejezhettem volna a mondatom. Ahaa, innen fúj a szél!

- Mi lenne? - kérdeztem. Most komolyan erre mit lehet válaszolni? 'Aha, vele sincs semmi, de tudod, ha van is azt megtalálod a neten.' Ezt nem válaszolhatom...

- És ti most jártok?

- Igen. - neeeeeeeem, csak úgy néha ránk tör a csókolózhatnék...és pont ketten akadunk össze. Basszus. Szakadj már le rólam.

- És a többiek?

- Kik többiek?

- A 1D.

- Jaa, rég beszéltem velük, de majd megkérdezem Zayn-t.

- És te honnan ismered őt? - ja, bocs, INNEN fúj a szél.

- Hát tudod... - kezdtem bele, de a csengő félbeszakított. Hála istennek. - Jaj bocs, órára kell menni. Szia

Nem hiszem el...Mekkora kígyó. Amint van valamim, ami neki nincs rögtön jön oda nyalni...

Matek. Juhuu, de imádom. Haha. Jó vicc volt.

- Psszt. - hallottam mögülem. Hátra néztem.

- Mondd

- Mizu veled? - na ne, m mindenki ezzel jön?

- Épp matekon ülök, és veled? - mondtam szarkasztikusan.

- Haha, de vicces kedvedben vagy. - folytatta Tomy is az előbb felvett stílusomban. Igen, Tomy-val beszélek, ki mással, nem? - Mi van a kis pasiddal?

- Ööö..semmi. Mi lenne? - Most mi van? Miért kérdezi mindenki ezt?

Szünetben Tomy folytatta a kérdezgetést. Igen, a wc-ig követett és folyamatosan beszélt. A mosdó előtt megálltam, hátha veszi a lapot, hogy bemennék, de nem...beszélt tovább...

- Tényleg és ő milyen? Úgy értem ő olyan romantikus, vagy olyan macsó? És jól csókol? - na itt szakadt el a cérna...Mi az, hogy megkérdezi, hogyan csókol...

- Tomy, most már hagyd abba...Ez nem rád tartozik. Ez csak Zayn-re és rám tartozik.

- Mi van összevesztetek? - csillant fel a fény a szemében.

- Nem. Miért szakítottunk volna. Hagyj már a hülye kérdésekkel, meg úgy amúgy is. - fejeztem be a beszélgetést és mentem be a mosóba. Bele néztem a tükörbe, hogy áll a sminkem, amikor láttam, hogy nyílt az ajtó. Eléggé meglepődtem. Tomy jött be a lánymosdóba!

- Te mi a fenét csinálsz itt?! Ez a lány wc!

- Nem érdekel. Nekem te kellesz!

- Mi a fenéről beszélsz? Előbb szófosásod volt, most meg kanos lettél?! Hagyj már békén!

- Előbb legyél az enyém!

- Nem érted húzz innen!

- Zayn nem jó neked, neked ÉN vagyok jó! Gyere!

- Húzz innen! - indultam az ajtó felé, de elállta az utat. -Engedj ki!

- Egy csókért cserébe!

- Csókold meg a saját segged!  - ordítottam a fejére és teljes erő,ből neki vágtam a tornazsákom. Gyorsan befutottam egy fülkébe és magamra zártam az ajtót. A telefonom után kutattam a táskámban. Mikor megtaláltam gyorsan hívtam Reát.

*telefonon*

- Rea! Azonnal gyere a földszinti mosdóba vészhelyzet van! - üvöltöttem és hallottam, ahogy Tomy a fülke ajtaját feszegeti. - Tomy nem hagy békén! Bezárkóztam, de itt van és ki akarja feszíteni az ajtót! SEGÍTS! - csaptam le a telefont. Azonnal tárcsázni kezdtem.

*újra telefonon*

- Zayn? Merre vagy?
- Itt vagyok a sulidtól, úgy 1 háztömbre. Baj van?
- Ami azt illeti, elég nagy. Itt vagyok a mosdóban és Tomy... Zayn? - letette. - Húzz már innen te barom! - ordítottam Tomy-nak, aki már majdnem kiszakította az ajtót. Mivel a fülkék között az elválasztófalak nem értek a plafonig, oda másztam fel és észrevétlenül másztam át a másik fülkébe.

- Tomy! Húzz onnan! - hallottam Rea hangját! Mit akarsz? Hagyd békén Lenát!

De nem lehetett megállítani, egyik fülén be, másikon ki...

- Rea! Hívj tanárt! Gyorsan!!!

Hallottam, hogy Rea kicsapja az ajtót és üvölt: TANÁRT! GYORSAN EGY TANÁÁRT!!!

Nem tudtam mit csinálni, csak reménykedni. Kb. 5 perc múlva Tomy feltépte annak a fülkének az ajtaját, amiben először voltam. Majd amikor észrevette, hogy üres, üvöltözni kezdett: HOL VAGY LENA?! ÚGY IS MEGTALÁLLAK, HIÁBA BUJKÁLSZ! Ezután elkezdte azt is rángatni, amiben voltam és rövid idő alatt ki is nyitotta.

- Gyere kislány. Hidd el, én jobban csókolok, mint az a nyálgép. - mondta majd megpróbált megcsókolni, de egy akkora pofon volt a jutalma, hogy meg is szédült. Ekkor Zayn lépett be az ajtón. 

- Tomy! Hagyd békén a barátnőmet! - Mondta Zayn, majd kiszabadított Tomy karjaiból és arébb 'lökött'. Leguggoltam és becsuktam a szemem, nem akartam semmit se látni. Majd egy ütést hallottam. Jaj.

- Zayn!  - mondtam, miközben potyogtak a könnyeim. Körül néztem. Zayn-nek véres a keze. Tomy a padlón fekszik vérző orral. 

- Minden rendben van? - kérdezte Zayn aggódva.

- Igen, de... - kezdtem, amikor Rea és egy tanárral lépett be az ajtón.
- Itt meg mi történt?! - kezdte a tanárnő hisztérikusan.
- Én..én.. - dadogtam. Még mindig le voltam sokkolva. - Engem meg akart csókolni Tomy, akaratom ellenére! - mondtam és elkezdtem bőgni.
- Nézze - kezdte Zayn. - Tényleg így történt. Bezárkózott egy fülkébe, majd át kellett másznia egy másikba, mert Tomy feltépte az ajtót! Aztán nem volt menekvése. Tomy felfeszítette azt is, ahol ő volt. Elkapta és a falhoz szorította. Lena barátja vagyok engem és Reát hívott segítségért. Sajnos, csak így tudtam leállítani Tomy-t.
- Nézd fiam. - kezdte a tanárnő. - Tomy mindenféleképpen meg lesz büntetve. Már csak azért is, hogy a női mosdóban tartózkodott. Természetesen mindhármótokat és Tomy-t is meg fogjuk kérdezni a dolgokról. - fejezte be és indult kifelé. - Hozom az iskolaorvost.

****

Tomy-t kivizsgálta az iskola orvos. Nem tört el az orra. Engem hazaengedtek a suliból.

Mikor hazaértem nem volt otthon senki. Őrlődtem. Elmondjam, ne mondjam... Végül döntöttem.

*telefonon*

- Szia Lena. - kezdtem anyám meglepve. - Hogy-hogy hívsz nem suliban vagy?

- Nem. Hazaengedtek. Nincs semmi baj, de haza tudsz jönni?

- Persze Lena. 20 perc és otthon vagyok.

**  kb. 20 perccel később  **

- Lena! - hallottam anyámat a szobámból - Itthon vagyok.

- Anya! Anya! - rohantam anyuhoz. Mikor megöleltem, újra sírni kezdtem.

- Mi a baj kislányom?

- Jó, elmondom. De ne ijedj meg. Már nincs baj! Csak volt.

- Üljünk le az étkezőbe. - javasolta anya.

Mindent elmondtam neki, hogy Tomy utánam jött, hogy próbáltam lerázni, majd bezárkóztam és Reát és Zayn-t is hívtam, hogy segítsenek. És mindketten jöttek, és végül Zayn mentett ki.

- ...amikor leütötte Tomy-t. - fejeztem be.

- LEÜTÖTTE?! - pattant fel anya.

- Csak engem védett.

- Igazad van. Ő tényleg szeret téged, Lena. - simogatta meg a fejem. Kimondta a bűvös szót. Szerinte 'szeret' engem. Azta. Lehet, hogy igaz. Nem?

Anya teljesen megértő volt. Végre mellém állt. Úgy látszik kezdi elfogadni Zayn-t. Végre. Végre!

****

Délután találkoztam Zayn-nel és megköszöntem neki, hogy megmentett Tomy-tól.

- Köszönöm Zayn. - néztem rá.

- Remélem többet nem kell megköszönnöd, hogy megmentelek. - mosolygott rám.

- Remélem Tomy többet hozzám se szól.

A délutánt Zayn-nel töltöttem. Segített túl lépni a rossz dolgokon, ami ma történtek velem.

# Zayn megmentett :)

8. fejezet - "Anya, apa...Ő Itt Zayn Malik!"

Puszi :)

Itt a 8. fejezet. Nekem tetszik, de a ti véleményetekre vagyok kíváncsi, úgyhogy kommenteljetek és ajánljátok, ha tetszett. Mindjárt érkezik a 9. fejezet. :)


Nem tudtam aludni. Mondjuk alig 4 óra alatt, nem is lehet sokat, de én nem aludtam semmit. Csak forgolódtam és azon gondolkoztam, hogy is fogom ezt elmondani anyuéknak. Ha elmondom, hogy Zayn-nel járok tudni akarják, honnan ismerem. Nem akarom elmondani, hogy koncerten is voltunk. Akkor örökre eltiltanának mindentől: telefontól, internettől, barátoktól, az életemtől. Szóval a koncert titok marad.
6.00. Felkeltem. Felöltöztem, fogat mostam, megfésültem  hajam, és tettem fel szempilla spirált, aztán leültem az ágyamra és bámultam magam elé. Tele volt a fejem gondolatokkal. A hasam görcsben volt.

****

6.45. Felhívtam Zayn-t, hogy a koncertet ne említse. Mondja azt, hogy a városban találkoztunk, amikor egyszer Reával sétáltam. Zayn nagyon megértő. Egyáltalán nem háborodik fel azon, hogy hazudnia kell a kapcsolatunkról, miattam.

****

7.00. Hát, itt a vég. Zayn megcsörgetett, hogy itt van. Anyát, apát és Petit megkértem, hogy üljenek le az étkezőben. Behívtam Zayn-t. Anya elképedt. Felismerte a szobámban lévő 72 poszterről, kivel áll szemben.

- Lena? - nézett felváltva rám és Zayn-re - mi akar ez lenni?

- Hhh - sóhajtottam egyet. - Anya, apa, Peti - igen Petit is belevettem, nem akartam még jobban megkeverni a dolgokat azzal, hogy elmondom anyáéknak, hogy Peti már ismeri Zayn-t - ő itt Zayn Malik. - 

Zayn mindenkivel kezet fogott és bemutatkozott személyesen is.

- Mit tervezel kislányom? - kérdezte apa.

- Zayn Malik...a...a...ő az én...az én... - dadogtam, majd vettem egy nagy levegőt. - Zayn Malik a barátom. Vele járok. - mondtam ki és egy kicsit megkönnyebbültem.

- TESSÉK?! - kiáltott fel egyszerre anya és apa. - Ezt komolyan mondod kislányom? Még is mit képzelsz? - folytatta anya a kérdezgetést.

- Anya, teljesen félreértitek. Zayn nagyon rendes.

- Kislányom, ezt nem hiszem el.

- De mit anya? Bemutattam. Nem titkoltam el. Itt áll előtted. Mégis mit vársz még?

- Kislányom, ő egy énekes, egy nemzetközi híresség. Hány lánnyal kezdhet még ki rajtad kívül? Egy vagy a százból! Mégis mit hittél?

- Anya, ez nem igaz! Hogy mondhatsz ilyet? Ráadásul előtte?? - folytattam a vitát anyámmal.

- Mrs. Sabo. Én tényleg kedvelem a lányát. És nincs más lány az életemben. Csak Lena. - mondta mindkét szülőmnek

- Nézd Zayn. - kezdte apám nyugodtan. - Elhiszem, hogy kedveled a lányunkat. - úgy látszik apa mellettem áll.

- Köszönöm Mr. Sabo. Én tényleg így érzek és szeretném, ha megengedné, hogy együtt járjunk.

- Apa, kérlek. - könyörögtem apámnak. - Mi tényleg...tudod, mi tényleg úgy. - nem akartam kimondani, hogy szeretem. Ez túl korai még. Nem?

- Jó - mondta apa. Zayn, szeretnélek meghívni holnap estére egy vacsorára, hogy jobban megismerjünk. Tudnunk kell, hogy tényleg jó vagy-e a lányunkhoz.
- Köszönöm a meghívást. Itt leszek. - mosolygott Zayn anyára és apára. Apa egész ki van békülve a tudattal, hogy Zayn és én, de anya... még csak nem is köszönt, amikor Zayn és én elindultunk a suliba.

# bemutattam Zayn-t :)